Ön tud harminccal menni?

Két történetet szeretnék megosztani Önnel, ami a napokban történt.

1. Egyik éjszaka egy váratlan helyzet miatt el kellett mennem otthonról és mivel nem voltam teljesen ébren, úgy döntöttem, hogy inkább taxival megyek. Utunk egy harmincas övezeten vezetett át. Kb. 50-nel haladtunk. Nem tudom, hogy a taxis megérezte-e a rosszallásomat vagy csak megszokásból magyarázkodott, de elmondta, hogy ő azért megy ennyivel, mert egyszerűen nem tud 30-cal menni. Én azért ezt nem hiszem el, mert már többször és próbáltam és nekem sikerült, sőt láttam, hogy mások is milyen ügyesen megoldják. Félreértés ne essék nem a taxisokat szeretném csepülni.

De a tréfát félretéve. Racionális alapon közelítettem meg. 1,4 km haladtunk a 30-as övezetben. Ezen az távon 30 helyett 50-nel haladva 1,12 percet spóroltunk meg. Tényleg minden perc számít?

2. A másik esetnél csak hallgatója voltam egy beszélgetésnek, ahol a mesélő elmondta, hogy egyszer több száz kilométerről jöttek haza a családdal. Konvojban két autó. Ő vezette az első autót és arra ébredt, hogy mögötte lévő barátja dudál rá, mert már elindult a szembe sáv felé az autóval. Ekkor megálltak, ittak egy kávét és tovább indultak, mert az elmondás szerint már alig volt 100 km hazáig. Majd kedélyesen magyarázta, hogy ez mindenkivel megesik. Nem! Szerencsére nem történik meg mindenkivel, hogy csukott szemmel rójuk az utat, ha csak néhány másodpercre is. Megdöbbentő, hogy sokan fel sem fogják, hogy élet és halál urai vagyunk, mikor az autó volánjánál ülünk.

Egyik esetnél sem történt semmi baj, de ez nem a sofőrökön múlt.

Ne engedjünk teret a balesetnek!